Agregator

25;ll
Pár tucat bábu - tűzre kész

Ott keress engem
Tán megtalálsz

Már hív az éj
S véredben ég
Mire tegnap nemet mondtál még
Más úgyse' vár
Így éjfél felé...

Ha keresnél
Kiáltsd felém
Ha rossz is, jobb a semminél
Ne várj tovább
Így éjfél felé
S éjfél után

Hát újra itt állsz
Az út hát körbe ért
S ismét porba téved
Úgyse' bánjuk, nincs miért

Hát súgd, hogy jó lesz
Nekünk egy pokol túl kevés
De a körénk húzott falakból
Néhány új biztos kijön még

Ott keress engem
Tán megtalálsz


2. A SKORPIO UTJA

Tőlem idegen a remény
Nem vár béke, menedék
A porba vájom utamat
A végén véd majd, s befogad

Néha elér
Ha más lennék könnyebb lenne
El is hinném
De tovább hajt a vér

A mának élj míg meg nem öl
Hidd el egyszer úgyis vége
Vedd a részed mindenből
Miért is lenne minden másé

Ki porban élt most létre tör
Ízleld, érezd át a mérged
Ne félj hát a lényedtől
Élvezd, aki vagy

Élvezd, amíg vagy
Ó, hát ez volnál?

Sok apró árny a lelked
Mit kívülről a tudat zár
Súlyától meg is rogynál,
Meghajolnál...

De a végén úgyis ráébredsz majd
Hova a tudat zár, nincs igazi lét
Csillogón, fényben állsz majd
S csak belül dúl az üresség

Nem kell - tőlem idegen
Ott lenn - a porban a helyem

Ott a helyem

Emlékezz mikor ráébredsz majd
Hova a tudat zárt, nincs igazi lét
Maradni könnyebb lenne
De hát hajt a vér


3. ROMOK KOZOTT

Kutatom még az élet színét
Fakóbb, mint ahogy bennem él
Sokszor még feldereng bennem
Hogy izzott a legelején

Valahol tán eltévedtünk
Vagy az út vitt másfelé
Lehet eladtuk a lelkünk
S rég az ördögé

Valamit már nem kell mondanom
Meg úgysem értenél
Valamit még el kell fojtanom
Mert rólam mást hinnél

Aludj hát, nincsen semmi baj
Mélyen, hol nem kell félj
Romok közt ébren álmodunk
Ébren és várjuk a fényt

Aki remél, biztos megmarad
Szívósan, patkányként
Holnap még nem tudjuk mi vár
De élünk, élünk s várjuk a fényt

Ott várjuk a fényt
Romok közt patkányként
De míg az ember él
Addig lesz remény

Hogy bármi történhet
S bármi más jöhet

...Míg az ember él


4. MINDENTELENUL

Úgy hiszem, a távolság már mindent felélt
Csak ez maradt, az üresség és némi héj
Tán közelről, még akadna, amiért maradnék
Tán maradnék, ha megnyílnék, de túl fakó a kép

Itt vagyok én, a percnélküli ember
Mindentelen, csak egy valóban élek
Fel is őröl lassan, mi mindig másra vár
Folyóba nem lép kétszer, benne végigáll

Végigáll, nem pihenhet, mindenre vár
És nyugtalan, ha helyben áll, örök vadász
Bár hihetném, hogy jobb, ha nincs, mert íze sincs
A világnak, ha sosem más és egyirányba visz

Nincs egy jó irány, mind másfelé néz
Bármerre mész, a többi azzal vész

Nem marad más...

Az utad járnád, ahogy én
S én nézném, mi épp benned él
Vágyjuk, amit csak ő láthat
Amit egyszer mástól reméltél

Idekint, már mind a látszat
Belül csak a tegnapi fény
Amit egyszer biztos vártam
De ami más, most abból vennék még

Legbelül, tán maradt még, pár csepp remény
És elkísér, hogy megöljön, hol az este ér
Ha leszáll az éj, a került út, ott megkísért
Nincs ébredés, az álomból, mit távol tart e vég


5. MINT TUZ ES A JEG

Elért, eltűnt az ég - végre
A felszín többé nem árulhat el
Magány - elértem, az enyém - elértem
Hisz magába tér, ki nyomomba lép

Vádollak Téged
Te álszent börtön
Hús és vér

Kárhozz el végleg
Zuhanjunk együtt
Te és Te és Én és Én

Újra itt és újra én, s a mérleg
Mit a látszat előlem most nem zárhat el
Csak az van, mit hoztam, a súly mit vontam
E méregpohár, bürök kegyelem

Vádollak Téged
Te álszent börtön
Hús és vér

Pusztít a lényed
De maradjunk együtt
Te és én és te és én

Mint tűz és a jég

Ez a legvégső menedék
Csak az jut át, ki mást már nem remél
Itt csak az vár, amit hoztál
Itt csak Te vagy az, aki én - csak Te és Te és én és én

Mint tűz és a jég

Kegyelmet nem érdemlünk
A szennyben társra leltünk
A valóság másra vár
A méregpohár
Kitöltve már


6. A ZART ATJOK JOGAN

Elmúlni akkor bírsz, ha élsz
Túllépni akkor bírsz, ha fájt
Hazudni akkor tudsz, ha van már igazság
A felszín csak jobb annál, mit rejt, s nem enged át

Hát miért kell, hogy érts?
Miért kell
Hogy mindig mindent láss?

Miért kell, hogy érts?
Kevés, ha engem vársz csupán?
Van hely
Honnan én is visszafordulnék

Nézd hát, ez mind Tiéd
De nincs tovább
A zárt ajtók jogán
Vigyázz
Itt nem jár más csak én csak én

Érj el hozzám, használj mindent, ami nyitva áll
Akit látnál, ő nincs már, de vár ránk valahol, valahol talán

Ajtók, zárak, titkok - emberré összeáll
Miért is várnád, hogy másban nem is látsz
Egy sarkot, egy árnyat, mi mélyen rejtve áll
Csak azt vágyd, mit nem fáj, ha végül megtalálsz

Néha a legjobb, hogy ha minden ajtót zársz
S nem űzöl kételyt, amit igaznak nem vágysz


7. LETSZOMJ

Ébredj és kortyolj mélyet
Emésszen újra a tűz
Túl húson, lángon, mérgen
Átlényegülsz

Nyisd fel és tépd majd széjjel
És áss - üsd át egészen
És véss - új alakot létre
Hogy élj - hogy ezt is éljük túl

Írd, hogy minden rendben
Vésd rá - ez hát az ember
Formáld saját képre
S mard rá, ez vár a semmin túl

S írd, rá hogy szomjazol
Írd, rá hogy szomjazol

SZOMJAZOM
Új létre, új esélyre
SZOMJAZOM
Bűnökre, vezeklésre
SZOMJAZOM
Míg a világ üresen áll
SZOMJAZOM
Csak, ki nem keres talál

A formával nincsen vége
Kis szenny kell a máz alá
Fedni, mi üresen áll még
És talpra áll

Írd, minden rendben
Ím hát az ember
Formáld saját képre
Add át a mérged

Nyisd fel és tépd
Áss és véss
Így a mélyben néha nem jön át
Miért is vágysz úgy felfelé

S törsz felfelé
Túrsz felfelé
Anyagba lelket vérrel vájsz
S lehelsz belé magányt

S törsz felfelé
Túrsz felfelé
Amíg élsz


8. SEMMI, NINCS SEMMI

Az üresség - folyton kísért
Suttogja, úgysem, mégsem,
Miért is kéne más - s pont itt talál
A holnap, hol tegnap erre járt

Seholsincs már, amiért halnál,
Amiért az ember lánggal ég
Ha volt is így, már kihunyt rég
S az árral úszunk semmiként

Egy újabb nap, egy újabb év,
Ez is csak ugyanúgy telt el
Mit is várnál, ha nincsen kép
Mit e lét ne tépne végleg szét

Néhány szilánk, pár törött rész
Marad majd, s álmodból ver fel
Hogy nincsen tovább, s ez így van rég
És élve oszlunk semmivé

És ez így van rég

Ez csak mi vár
Nincsen tovább - nincs semmi

Bár benne élsz
Nem látszik még
Mi volt a teremtő terve
Ha nincs megoldás
Sem folytatás - nincs semmi

Élünk majd szorgos senkiként
S jaj nélkül foszlunk semmivé
Ahogy bízunk, úgy csalódunk
Nem vígasz, hogy alig fáj

De az ízét tényleg szokni kell
Boruljunk térdre
Innen már nincsen lejjebb
Innét esni, alig fáj

Isten hozott itt lent a sárban
Testvérem e másvilágban
Azt mondják a halál gyötrő
De élve múlni, alig fáj


9. TUZ JOJJ VELEM!

Már itt van érzem
S kúszik felém
Szép lassan elvesz tőlem mindent
S közben tudja, újra, s újra megtenném

Nem értem félre
Nincs sok beszéd, csak épp a lényeg
Hív a végzet, igen
Miért ne tenném?

Ne is keressél
Amit kellett, már megéltem
Lesz ki elkísér
Tűz, jöjj velem

Hogy merre tovább még
Döntök, ha a határra értem
Vonz a messzeség
Tűz, jöjj velem

S égess
Marj hát belém
Mintázz is újra, mintha élnék, mintha fájna,
Mintha újrakezdhetném

Akármit ígérsz
Én elvenném - s vinném az útra
Hív a végzet, igen
Miért ne mennék?

Hogy együtt nézhessük
Ahogy a világ ég
És nem bánunk meg
Nem bánunk semmit semmiképp

Amit magunk mögött hagyunk
Csak füst, s üres parázs
Itt nem vet követ felénk
Többé senki más

Nézd már nem is félek, bár torz a tükörkép
S e két világ közötti híd, nem vonz, inkább taszít
Hát ne is nézzünk félre, ne is keress mást
Csak koncentrálj a képre, mit a túloldalra vágysz

Hogy ott találsz...